Az Egyház társadalmi tanítása a hallássérült emberekkel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy

Az emberhez teljességgel méltatlan dolog és a közös emberi természet megtagadása lenne, ha a közösségi életben, a munkában csak a funkcionális értelemben teljes értékű emberek vehetnének részt; ha ugyanis így járnánk el, akkor a megkülönböztetés igen súlyos válfaját alkalmaznánk, az erősek és egészségesek, meg a gyengék és betegek közötti diszkriminációt.

 II. János Pál Laborem exercens kezdetű körlevele, 22: AAS 73 (1981) 634.

A hallássérült emberek a közösség teljesjogú tagjai

Az Egyház befogadó álláspontot képvisel. Arra törekszik, hogy mindenkinek, beleértve a hallássérülteket is, megadjon minden szükséges támogatást és lehetőséget az Isten igéjében és a szentségekben való részesedésre. Emellett az Egyház törekszik arra is, hogy a helyi szinten megvalósítsa azokat az iránymutatásokat, amelyek a hallássérültek társadalmi elköteleződését és részvételét segítik elő.

Példaként említhető, hogy konkrét célokat tűznek ki a speciális szükségletű emberek lelkipásztori ellátására, például a hallássérültek számára jeltolmács szolgáltatás biztosításával, akadálymentesített honlapok készítésével, és személyre szabott segítségnyújtással. A hallássérültek pasztorációjára vonatkozó kezdeményezések magukban foglalhatják a hallássérültekkel kapcsolatos tudatosság növelését és az egyházi közösségek érzékenyítését is.

Az Egyház társadalmi tanításának alapjai, mint az emberi méltóság, közjó, szolidaritás, és szubszidiaritás is alátámasztják ezt az álláspontot. Ezek az elvek arra ösztönzik az egyházi közösségeket, hogy minden tagjukat, beleértve a hallássérülteket is, tiszteletben tartsák és segítsék őket teljes életük megélésében.

Az odafigyelés fontossága

A hallássérültekkel való figyelmes és tudatos bánásmód nem csupán a társadalmi inklúzió és az egyenlő hozzáférés alapvető kérdése, hanem az emberi méltóság tiszteletben tartásának is kulcsfontosságú eleme. Ez a megközelítés nem csak az érintettek mindennapi életminőségét javítja, hanem elősegíti az egyenlő lehetőségek megteremtését az oktatásban, a munkaerőpiacon és a társadalmi élet minden területén.

A hallássérültekkel szembeni figyelem és támogatás hozzájárul a kulturális és társadalmi sokszínűség megőrzéséhez és gazdagításához. Azáltal, hogy lehetővé tesszük számukra, hogy aktívan részt vegyenek a közösségi életben, új perspektívákat és értékeket hoznak be a közös gondolkodásba, ami elősegíti a kreatív és innovatív megoldások kialakulását.

Ezenkívül, a hallássérültekkel szembeni odafigyelés és az őket érintő akadályok lebontása előmozdítja a társadalmi kohéziót és a kölcsönös megértést. Az akadálymentes kommunikációs eszközök és technológiák, mint például a jelnyelvi tolmácsolás és a feliratozás, nem csak a hallássérültek számára biztosítanak hozzáférést az információkhoz és szolgáltatásokhoz, hanem hozzájárulnak a társadalom egészének nyitottságához és érzékenységéhez is.

A hallássérültek iránti figyelem erősíti az együttműködést és a szolidaritást, ami elengedhetetlen a kihívásokkal teli világunkban. Az inkluzív társadalom megvalósítása, amely minden tagjának ad lehetőséget, hogy teljes mértékben kibontakoztassa képességeit és hozzájáruljon a közösség életéhez, közös felelősségünk. Ezért fontos, hogy minden szinten – egyéni, közösségi és intézményi – elköteleződjünk amellett, hogy figyeljünk a hallássérültekre és aktívan támogassuk őket.